Gyermekvers

Ez a fajta vers-beszédmód leginkább a svéd költészetben terjedt el, onnan "importálták" magyar nyelvterületre 1975-ben, amikor Tótfalusi István válogatásában-fordításában megjelent az azóta is nagy népszerűségnek örvendő Ami a szívedet nyomja című svéd gyermekvers gyűjtemény. Azóta magyar költőbácsik és nénik is sikerrel próbálgatják tollukat ebben az egyszerű, de igazi, gyermeki kreativitást és szemléletmdot igénylő stílusban.

Itt van néhány ízelítőként:

Ingrid Sjöstrand:

A felnőttek furcsák néha

A felnőttek

furcsák néha.

Azt hiszik, 

elég összeterelni

két "alkalmas korú"gyereket,

és a két gyerek

autómatikusan jó haver lesz.

Szeretném összeterelni papát

találomra egy "alkalmas korú"

bácsival

és megnézni, összehaverkodnak-e

-biztosan nem akarna

engem sem összeterelni

Ulla-Gullával például.

sokkal szívesebben játszom

Lill-Parával,

pedig Lill-Para kis tökmag,

de ugyanazt szereti

és ugyanazt utálja, mint én

-Ulla-Gullát például.

Kukorelly Endre:

Tejszín

Tejszínes málnába

legjobb, hogy van benne tejszín

és van benne málna.

Van porcukor, és van benne hidegség,

fridzsiderből mivelhogy éppcsak kivették,

recseg-ropog, tisztára fagyi

gyártotta nagyi,

bort búzát és édességet,

szeressük a redőrséget!

Kovács András Ferenc

           

         

                                               Karneváli dal            

                                                             

                                         Itt a farsang, fény suhan,         

                                             Tavasz jön a télre!

                                           Jégen táncol kacarász

                                              A Karnevál végre!

                                        A lányoknak kérőt szerzett,

                                        A fiúknak lúdbőrt cserzett.

                                       A lányoknak nyüstöt küldött,

                                           A fiúknak füstölt csülköt.

                                        A lányoknak hozott szekfűt,

                                          A fiúknak foszlott seprűt.

                                          Ma táncra hív a Karnevál:

                                          Szökik, vigyorog, povedál!

                                                    Száz álcát hord, 

                                                         Maszkát-

                                        S hoz egy nagy zsák macskát!

Nemes Nagy Ágnes

            Pisti gondolkozik

Érdekes,
érdekes.
Én nem értem, mért van ez.

Hogyha Éva énekel
egy kis, vékony éneket,
mindjárt bejön a szobába
szomszéd- Gábor, Panni, Klára -
érdekes.

Ha én kezdek énekelni
egy NAGY, HANGOS éneket,
mindjárt kimegy a szobából
Éva, Panni, Klára, Gábor-

érdekes.

          A hugom

Haja barna, szeme kék
nincs kint minden foga még.

Selypít is még egy kicsit,
azt mondják rá: csorba csík.

Ha én mondom: csorba csík,
cini-hangon felvisít.

A ruhája burett-ruha,
kék, akár a levendula.

Kék ruhában ül a réten,
gyalogbodza zöld tövében.

Bodza szárát meghúzkodja,
kisebb, mint a gyalogbodza.

Nahát! Hogy ez milyen pici!
Fa alatt ül- ő azt hiszi.

           Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Találtam ezeket a  Nemes Nagy Ágnes gyermekverseket és nagyon megtetszettek...Úgy gondolom, hogy nagyon elkapta, és megértette a gyermeki világot, a gyermeki lelket a   költőnő.

Nemes Nagy Ágnes

                  Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.

Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.

Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.