Reformpedagógiai irányzatok 4.

(Érdekes pedagógiai irányzatok, a XX. század gyümölcsei)

Jenalplan

 
A Jenaplan-pedagógia kiindulási alapja 

, hogy a személyiség másokkal, a társakkal való szoros kapcsolatban alakul ki. Ez a folyamat az építőkockákból való építkezéshez hasonlít: "aki a kockákból épít, maga is épül." A felnőtt feladata, hogy ebben a folyamatban ne hagyja magára a gyermeket, kezébe adja az "építőkockákat", azaz olyan olyan tevékenységformákat, olyan kereteket teremtsen a számára, melyben másokkal és a kultúrával kialakított elmélyült kapcsolatban kiformálhatja saját, csak rá jellemző személyiségét.

A hagyományos iskolában alkalmazott, zömében frontális munkán alapuló oktatás nem nyújt elegendő lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy társaikkal együtt élve, együtt dolgozva megtanuljanak segíteni egymásnak és figyelni egymásra, kipróbálhassák önmagukat és az őket valóban érdeklő területeken önállóan ismereteket szerezhessenek. Ehhez arra van szükség, hogy a tanulás kereteit: az osztálykereteket, a tanítási-tanulási módszereket, a tereket átalakítsák, mint erre a századfordulótól kezdve több reformpedagógiai irányzat törekedett. A Jenaplan iskola a munka kereteit tekintve alapvetően eltér a hagyományos iskoláktól, a tananyag azonban - mivel a legtöbb Jenaplan iskola állami iskolaként működik - megegyezik a hagyományos iskolákban tanítottakkal, csupán szerkezetében, a tananyag elrendezésében és a feldolgozás menetében vannak eltérések. 

 
A Jenaplan-pedagógia célja


, hogy olyan nevelőközösséget hozzon létre, amelyben minden gyerek a számára legértékesebb műveltséget szerezheti meg, olyan műveltséget, amelyet az őt mozgató művelődési vágy határoz meg, és amelyet egy őt körülvevő valódi közösség közvetít a számára. Összefoglalva: amely az ember egyéniségét személyiséggé tudja fejleszteni.

 

A Jenaplan iskolák, a helyi különbségek ellenére bizonyos kérdésekben egységes elveket követnek. Az iskolai élet minden területén érvényesülő alapelvek a következők:

 

• Bennfoglaló (inkluzív) gondolkodás. Mások és én együtt egy nagyobb, közös egész részei vagyunk, ezért az én jólétem nem teremthető meg mások rovására.

• Az iskola humanizálása. Az iskolai kapcsolatokat úgy kell megváltoztatnunk, hogy a benne élőkben elősegítse a közösségi érzés kialakulását.

• Dialógus. Senki sem kizárólagos birtokosa az igazságnak, ezért az emberi kapcsolatoknak a párbeszédre kell épülniük.

• Gyermek - antropológia. Az iskolában folyó munka alapja a gyermekek valódi és alapos ismerete.

• Hitelesség. Mind a gyermek és felnőtt, mind a gyermek és a valóság találkozásának hitelesnek kell lennie.

• Szabadság, mint viszonylagos autonómia. A szabályok és eszközök nem célok, kialakításukban valamennyi érintett félnek részt kell vennie. A szabadság nem korlátozhatja mások szabadságát.

• Kreativitás. Az iskolának meg kell teremtenie a gyermeki önkifejezés lehetőségeit.